Reflexió a 2017.11.14-én elhangzott mikrotanításra
Kedves Olvasó!
A következőkben egy az "IKT az oktatásban" című szemináriumon megtartott mikrotanításról írnám le tapasztalataimat, tanácsaimat, gondolataimat, amelyet Imola, Melinda, Emese és Réka tartottak nekünk. Ez egy matematika óra volt, 10. osztályosoknak, amelyen gráfelmélettel foglalkoztunk.
Az előadóknak sikerült olyan applikációkat (a One Tuch és a One TouchDraw) találniuk, amiket én személy szerint akár szabadidőmben is szívesen használnék. Az ember észre sem vette, hogy ez esetleg a tananyag része lenne. A bemelegítésnél is nagyon jó volt, hiszen mi jöhettünk rá tapasztalataink alapján a szabályra, majd a későbbi versenyen pedig már alkalmazhattuk az újonnan szerzett tudást, tudatosan használtuk azt.
Az úgynevezett tapasztalat alapú tanulás nagyon jól megjelent ezen a tanórán. Az első feladatokan semmi instrukciót nem kaptunk, mint hogy csináljuk végig a játékokat, oldjuk meg az előttünk álló problémát. Saját magunk jöhettünk rá a szabályra, több egymást követő, egyre nehezedő példákon keresztül. Csak ezután hangzottak el a konkrét definíciók, kifejezések. Az elméleti rész pont ideális hosszúságú volt, elegendő információval.
Ez a módszer azért is olyan jó, mert teljesen lefoglalja a diákokat, felkelti a figyelmüket, így jobban meg is marad az általunk leadott tananyag. Természetesen ilyenkor tisztában kell lenni a csoport kapacitásaival, hiszen ha egy olyan feladatot viszünk be órára, ami ezt meghaladja, nem fogják tudni megoldani a feladatot, elveszítik a motivációjukat és figyelmüket is egyaránt.
Ezen túl még maga az felépítése is jó volt, hiszen játékkal kezdtünk, majd egy rövid tananyag a végén pedig ismét egy játékkal zártuk az órát.
A csoport két applikációt használt: a One Tuch-ot és a One TouchDraw-t, amiket az óra előtt megkapott linkekről kellett letöltenünk. Mindkettő hasonló feladatokat tartalmaz, ugyanazt a problémát járja körül. Amit én bővebben kifejtenék az az első alkalmazás. Ez egyre nehezedő felépítésű feladatokat tartalmaz, amely azért is volt számomra kiemelkedő, hiszen így a feladat elején pozitív élményeim voltak, sikerült megoldanom, viszont a folyamatos nehezítés hatására elkezdtem a megoldások között valami összefüggést találni, ez pedig hozzásegített a logika megtalálásához.
Legfőképpen a szóbeli értékelés volt megtalálható a mikrotanításban. Az előadók próbáltak minden válaszra pozitívan, vagy rásegítően reagálni. Ez azért előnyös, hiszen ez azt a reakciót váltotta ki belőlem, hogy szívesen válaszoltam a feltett kérdésekre, nem éreztem félelmet amiatt, hogy meg kell szólalnom és esetleg rosszat mondok. Úgy gondolom, hogy ezt tanároknak nagyon fontos használni és készség szinten beépíteni, hiszen ez a technika alapjaiban meg tudja változtatni egy óra menetét, hangulatát. Emellett az óra végén tartottunk egy kisebb versenyt, amely viszont már tárgyi nyereményért ment. Ezt is nagyon pozitívnak tartom, csak nem túl pénztárcabarát.
Sajnos a fent említett két alkalmazást én, mint leendő informatika-német tanár nem igazán tudom hasznosítani, emiatt ezzel kapcsolatban a prezentációt, az interaktív táblát emelném ki. Véleményem szerint nincs olyan tárgy, amelyre ne lehetne néha bevinni egy prezentációt, egy kisebb játékot interaktív táblára, amely kapcsolódik a tananyaghoz. Viszont azt megjegyezném, hogy az sem jó, ha folyamatosan ezeket az eszközöket használjuk, pláne ha nem célszerűen. A prezentáció lényege nem az, hogy teleírjuk minden fontos dologgal és „addig se kell a táblára írni”. A fő célja a tudás izgalmasabb átadása, jobb szemléltetése.
Én például informatikában az Informatika története résznél tudnám elképzelni, ahol sok-sok képpel, akár videóval közelebb lehet hozni a diákokat ehhez az önmagában nem túl izgalmas témához. Nem elég, ha elmondom, hogy régen milyen óriási méretűek voltak a számítógépek, hanem megmutatom nekik, hogy lássák valóban, hogy néztek ki. A tananyag végig szenvedése helyett akár még érdekessé is lehet tenni azt.
Szerintem a csoporttagok nagyon jó, izgalmas, releváns előadást állítottak össze, amiből sokat tanultam és még így, két hét után is emlékszem arra, amiket ott tanítottak nekünk.